Bohémtanya

a

á

*Felsóhajt. Most, hogy Medis és Tsen is megérkeztek, sőt, ahogy Thomas tekintetéből sejthető a hintalovak is megkapták a mai abrakot, nyugodtan nekikezdhet a mondókájának. Halkan játszani kezd a lantján és tűnődő, fátyolos hangon mesélni kezd. A furcsa dallamos beszéd, mintha az idő függönyét húzná ketté...*

Hajdanában, danában... mikor éppen semmi érdemleges nem történt éppen ezen a vidéken... én a Tudósok Szabad Páholyában ültem egy kedves téli estén a fogadó kandallója előtt... kezemben volt ez a legyező, ami most is...

*szétnyitja, rámosolyog, mintha a finom fekete csipkék közül olvasná ki a folytatást*

Nem tudtam még pontosan mi akarok lenni... festő, vagy tudós, esetleg híres kurtizán... színésznő, szobrász, vagy kelmefestő... Csak kóoroltam néha üres óráimban a kis Ligetben és a Kikötővárosban, a tengeraprton... kerestem a tanyám...

*Medisre pillant*

Egy ilyen kóborlás alkalmával találkoztam Medisszel, aki azt hiszem akkor érkezett valamelyik hajóval, beszélgetni kezdtünk... elmondta nekem, hogy azon a földön, ahonnan ő jött, a Művészet Múzsáinak volt a papnője... Kóboroltunk, mezítláb a parton, eléggé eltávolodtunk már a várostól, amikor megpillantottuk ezeket a sziklákat itt...

*a Rafinált Kastély felé néz álmodozva, aztán elmosolyodik*

Hát így született meg Bohémtanya...

*átadja a hárfát a fekete hajú, mandulaszemű papnőnek, jelzésképp, hogy folytassa ő a történetet*

*Átveszi a furcsa hangszert, ami külsőre olyan ,mint egy ezüsthárfa, de mégis úgy szól, mint a lant. Ügyetlenül pöttyint rajta egyet-kettőt, hisz az ő világa inkább a tánc és a festés, nem a zenélés, és folytatja a Letizia által megkezdett történetet.*

Enteket hívtunk, akik parkot neveltek a csodás sziklák mellé, a tengerpartra... és törpéket, akik kivájták a Sziklavárat, a Rafinált kastély elődjét... és felépült a Föveny, ahová egy hajdani műlovarnő szegődött el kocsmárosnak... Melissa Mantoa... emlékét a melissakoktél őrzi...

*rámosolyog Keyronra*

Ám Melissa nem maradt sokáig segítség nélkül... Keyron Mute személyében remek üzlettársat küldtek neki az istenek... akkoriban kalózok adták a forgalom nagy részét, Padre de Layola emberei vigyáztak ránk, mert mindenhonnan háborús híreket hozott a szél...

*elrévedezik a tenger irányába*

És a Sziklavár, a Föveny után felépült a Múzsák Karnagyának Temploma is a mi kis ligetünkben... kilenc püthia mutatott be pogány szertartásokat az Ihlet tiszteletére... és valamikor ebben az időben, a kezdetek kezdetén szegődött ide a Mecénási Hivatalba a Bohémtanya írnoka is...

*ragyogó mosollyal adja tovább a zeneszerszámot és a szót a mellette ülő Tsendeshnek, a harmadik alapítónak*

*Tsen szégyenlős mosollyal veszi át a hangszert, térdére fekteti, hiszen nem ért hozzá, mint ahogy a beszéd sem a kenyere...ő írnok...annak született és írnokként halt meg már többször is, a Karnagy és más istenek jóvoltából, akik, milyen furcsa is az isteni logika, bosszúból már néhányszor feltámasztották, mert ellenük szegült...míg mások, kik hűségesen szolgálnak, már régen halottak...mély, kissé rekedtes hangján csendben belekezd*

Azóta, mióta felépült a Föveny és Melissa kimérte az első pohár koktélt, sok sorsot látott a Tanya...
sokan voltunk, sokan elmentek...például az első távolrévi múzsaverseny költői:
Dalamar a sötételf, ki hercegnőt szeretett, Madred, az örökké szomorú gnóm, ki a klán himnuszát szerezte, Linkoci, ki talán a legismertebb lett valamennyiünk közül, Keyron, vagy jómagam...

Legendás idők voltak...sorban jelentkeztek a városból a szebbnél-szebb hölgyek, s a Tanya költői versenyben írták hozzájuk a jobbnál-jobb verseket...

Aztán a rózsapályázat...versekkel, képekkel neveztek a művészeink...

Közben három verseskötetünk is megjelent...
és festőink is alkottak...legismertebb volt közöttük Olajos Alajos, kit elszakíthatatlan barátság fűzött össze Linkocival...amelynek csak a halál vetett véget...

és elbúcsúztunk Melissától is...és a régiek helyére újak léptek, az ő helyükre ismét újabbak...a Tanya felett szállt az idő...csak két valami nem lett a martaléka...
a művészet és a szerelem...

pedig a Múzsák Karnagyának oltára papnő nélkül romhalmazzá vált és a régi szerelmespárok is kikoptak...

A Sziklavár helyén megépült a Rafinált kastély...és, bizonyságul, hogy az idő folyama végtelen, soha meg nem álló, a napokban megnyílt a Hintalókarám...a Tanya éledőben, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy visszahozott a Karnagy kegyelme több alapítótagot is...mint Medist és engem...

*felveszi az öléből a lantot, körülnéz és Keyronnak nyújtja*
Barátom...tiéd a szó...
*kényelmesen hátradől, hátát a hűvös falnak támasztva, megfogja Medis kezét és várakozóan néz Keyronra*

*Keyron tekintetét volt...vagy jelenlegi barátjára emeli. A külseje kissé más, de az "embert" a szemében megleli.*
~A külseje bizony kissé más, de hangja a szeme az írnoké nem is vitás.~
*Gondolja és majd félrenyel mikor a lantnyél az ölében térdepel.*
-Khm nos én....még művész sem vagyok, csupán egy kocsma mit én rendben tartok. S láttam én sok jót s rosszat a falain bellül, de bizton állíthatom, hogy egyszer minden vihar elül. Sokan elmentek s néhányan visszatértek, de ezekhez a dolgokhoz én bíz nem nagyon értek. Ám napunk felfelé ível, hisz a thrillpletykák is megjelenik címmel. S mosolyogva nézem, hogy: Lám, megnyitott a csodás hintaló karám! Ismét kezd egybefornni egy jó kis csapat, mely hatalmas tivornyákat s nagy bulikat csapat. S remélem, hogy mindenki magtalálja lelke elveszett nyugalmát, mint bús királyfi az elgurult aranyalmát...
*Itt óvatosan félre Aminára, hogy a lány reakcióját jobban lássa.*
-S azt hiszem egyvalakiről méltatlanjul kevés szó esett, említsük meg Maggio testvért ki a tanyáért oly sokat tett. Sőt mitöbb beszéljen most ő a méltánhíres első hintalókötő! :)
*Mondja halkan ahogy szokta, feláll s lantot a férfi felé dobja!*

*Próbál észrevétlen maradni.Főleg Keyron felkérése után.Hagyja hogy a lant nagyot koppanjon kobakján.Mindig is fafejű volt, és az akusztika is rásegített hogy nagy hangal csapódjon be.Észrevétlenül kitapogatja a puklit,és elkezdi simogatni fájdalomcsillapítás gyanánt.De amikor már Gwyra drága is megszólal,muszály valamit fakítania.Pedig próbált minnél kisebbre összegömbölyödni,álcázni magát.Szereti a szinpadot,meg a szereplést. Ha szavalásról, színészkedésről,vagy bohóckodásról van szó.Nem lehet zavarba hozni, bármennyi a nézőközönsége. De ez a nap...ez különleges.Itt van mindenki akit szeret,és tisztel.Családjaként szereti ezt a klánt.Meghatódottan veszi fel a lantot,és mivel csak szorgalma van...de tehetsége nincs a pengetéshez,így próbálja túlharsogni azt. Gyönyörű hangszálait először is próbaképp megrezgeti.Nagyon elégedett vele. Megvárja míg tökéletes csend nem lesz, és hozzákezd a nagy csodának.*

Köszönöm Keyron méltató szavait.De nem érzem jogosnak.Teszem a dolgomat,élem a mindennapjaimat.Köztetek,értetek.
*Egy oktávval próbálja fejlebb emelni hangját.Nem tudja sikerült e neki, mert igazából nem ért hozzá.*
Sok sok éve vagyok itt mint bohóc...verselő...meg miegymás.Olvastam csodás verseket,Hallgattam szépséges énekeket.Amikor viharfelhők gyülekeztek felettünk,közösen vészeltük át a nehéz és veszélyes napokat.
A kezdetekről más mondanivalóm nincs...előttem lévők már megénekelték a hőskort.De most én is fejet hajtok az alapítók előtt.

*Leteszi a lantot,és fejet hajt a dicső alapítók előtt.Meg az egész Tanya előtt.Meghatódottan adja át a lantot Gwyra tésasszonyának.*

*Fütyörészve lép be, majd lenyűgözve hallgatja Maggio beszédét, azután kicsit szégyenlősen megjegyzi*

Köszönöm Maggio barátom, elfogadom a főhajtást, amennyiben megtoldod néhány potyakoktéllal a Fövenyben...:-)

*körülnéz*
Jóestét bohémek:-)

Linkoci Zaftos Hebegény vagyok, szolgálatotokra...
Alapítótag, vándordalnok, bérköltő, és mihaszna léhűtő, melissapusztító...

Linkócikám!
*még a csuklyáját is hátrahajtja*
Jól látok?! Hát mégis élsz? Visszajöttél?
*meghatott mosollyal megveregeti a vézna férfi vállát, aki oly sokat ivott a Fövenyben a klánvagyon kontójára*
Nem szoktam ilyet mondani... de az istenek küldtek! :)

*Miután kiörvendezte magát, egy picit előbbre lép és körbepillant az arcokon.*
Bocsássatok meg, amiért félbeszakítom egy pillanatra a múlt felidézését... habár azt hiszem épp most értünk a Tanya ősi történetének a végéhez...
*bocsánatkérően néz Gwyra-ra, akihez a szólás jogát jelentő ezüsthárfa került éppen*
De... Szeretném bejelenteni, hogy visszavonulok egy időre a klánvezéri teendőktől, és átadom a Mecénási Hivatalt Medisnek...
*megnyugtató mosoly*
Ne nézzetek így rám, kitűnően érzem magam és nem indulok vándorútra, csupán egy darabig alkotói magányra vágyom. :) Beköltözöm a Rafinált Kastélyba, az Atelier mellé egy lakosztályba és festeni meg lustálkodni fogok egész nap! :))
*lehúzza az ujjáról a napraforgós pecsétgyűrűt és átadja Medisnek*
Te is pontosan annyira ismered a Bohémtanyát mint én... tudom, hogy vigyázni fogsz rá... veled lesz az Ihlet... és... *Tsendeshre kacsint* ...a Szerelem!

*Visszaül a helyére, de még annyit mond.*
Kérlek Gwyra és akik még nem szóltak... meséld el nekünk a személyes múltad... és dalold el, hogy mit jelent számodra bohémnek lenni! :)

*Izgatottan fészkelődik, és az ismerős nevekhez boldogan párosítja végre az arcokat, neki ezek a nevek ismerősek, még valamikor egész kicsi korában élt itt, persze a nevekre csak mesékből emléxik, meg hogy itt éltek, és most újra itt vannak. Csodálva nézi a mesélőket, és hallgatja a történetüket. Arcán hatalmas mosollyal figyeli Maggiot, majd jól megnézi magának Linkocit, hiszen róla is hallott már nem keveset. Sokat fészkelődik, mindenki az arcát szeretné látni, csak akkor marad veszteg egy pillanatra, amikor Letizia beszél, mert az ő arcán tisztán látja, majd Gwyrát kezdi várakozón fürkészni hatalmas melegbarna szemeivel."

*Lelkesen hallgatja másokat,még száját is eltátja...minderről eddig csak másoktól hallott,s most íme a "múlt" megelevenedik.Átvitt és szó szerinti értelemben is.
Csodálkozva néz az újonnan érkezőre,de cseppet sem bánja,hogy nem kell dalolnia.Maradandó halláskárosodástól kíméli meg most a többieket Linkóci.Gwyra rögtön a szívébe zárja,mint a többieket is,akiket csak most látott elöször.
Mint sokaknak,bizony neki is könyes lesz a szeme,hogy Leti nagyasszony leköszönő beszédét meghallja...kihasznállja a néhány perc meghitt csendet,s töri a fejét kíméletlenül.Nagyot sóhajt...a rímfaragással nem szeretné a nála jobb költők érzékenységét megsérteni s a lantról rögtön az eljén lemondott...a próza jobban megy...*
-Megszeppenve állok itt,hisz az elöttem szólók után mit mondhatna egy magamfajta kezdő!*széles mosollyal tétován tárja szét a karját,de aztán folytatja...*
-Azt hiszem a bohócok számát gyarapítom én is itt a tanyán!*kacsint Maggiora*Aki ismer,annak valószínüleg ez a véleménye,aki pedig nem,annak majd ez lesz.
-Imádom az életet...a jó verseket és jó étkeket.Bár még fiatal vagyok,úgy vélem sokat láttam a világból...egy vándortársulattal éltem,míg közétek vetödtem.A szakállas törp nő volt a dadám s a kétfejű gnóm a pótpapám...megtanultam késsel bánni,s lovagolni mielött járni tudtam volna...tudom mi a nélkülözés s a dőzsölés,s azt is,hogy mindez egy lyukas garast sem ér...Csak egy a fontos,hogy kivel vagy.Szerető,életvidám barátok közt,kik kitartanak jóban-rosszban míg világ a világ...hogy,mit jelent számomra a tanya?Könnyű a válasz...mindezt.Mindent,ami fontos.Nevetést,örömet,szabadságot...otthont!*Gwyra egész meghatódott maga is a végére s csendben ült vissza a helyére.*

á

á

á

Vörös Föveny Fogadó

Kétszintes, harmonikus formájú épület. Felső szintjén elegáns szobák állnak az átutazó vendégek rendelkezésére - borsos áron.
Alul vendéglő, amolyan nappal kávézó, este mulató jelleggel. A falakat és a bútorokat vörös kárpit fedi, ami tökéletes összhangban van az ébenfa pulttal és asztalokkal. A falat az itt élő művészek által odaajándékozott képek díszítik.
Hátul, minden asztaltól jól látható helyen egy kis szinpad áll még. Gyakoriak az előadások is.
Tulajdonosa: Melissa Mantoa, az ex - műlovarnő. A Fövenyt vezeti: Melissa Mantoa és Keyron Mute.

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

A VÖRÖS FÖVENY FOGADÓ TISZTESSÉGES…

Melissa Vadító Koktélja – csak saját felelősségre
Dalamar Szeme vörösbor
A Költő Rózsája, rosébor
Aranyként ragyogó elfbor, Judy hercegnő emlékére
Gnómsör, mert szeretjük a gnómokat
Ynnovates kenyere: tripla habzó világos
Bódító Pohár of Lord William
Kalózrum
Linkóci potyapiája (Ne kérdezd miből készült!)

Capuccino al la Letizia
A legfinomabb csempészkávé, ahogy a vendég kéri
Narancsnak leve édesen, mert életművészek vagyunk
Hűsítő citromital mentalevéllel, ahogy Medis szokta
Tengerészlány Éjszakája, alkoholmentes koktél bodzaszörpből
Tsendesh tea – ha viharos a tenger

Ohlye-leves nagykanállal
Szarvaspecsenye Keyron Mute ínyének kényére
Szűzérmék kripta módra
Skarlat Luis (vöröspecsenye)
Fűszeres-fehérboros szárnyas - Mayer módra
Szelene Saláta – a legszebb kompozíció
Tajték-Tál, rajta a tengernek minden íze, zaftja
Pálinkás rizsfelfújt, Gregor Antonius módra
Mecénás-torta, a csokimérgezés veszélyével

…ÉS TISZTESSÉGTELEN AJÁNLATAI

Pigmi kedvenc pipafüve
Rush on the beach
A Romlás Virágának Szirmai, frissen a Múzsák Kertjéből

Mantoa Noszolyája
Élveteg Álmodozók Mandzardja
A Vörös Szalon
Hercegi lakosztály – tengerre néző terasszal

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

á

á

á

á

ű

ű

Óda a hintalóhoz

Lócipaci évek óta áll a szoba sarkában
Néha nyihog, de csak ott áll egyedül és magában
kisgyerekhad fonja farkát, ülnek rá a hátára
visítás megy, hogyha ráhajt valakinek lábára.

Lócipaci, hintalovam, hova lennék nélküled,
mi lenne, ha nem simogathatnám néha meg füled?
Lócipaci, figyelj most rám, legyél még játszótársam,
ne törjél szét ebben a hosszú elhanyagoltságban.

Mert kellesz még unokámnak, évek múlva, esetleg,
hintaló majd nem lesz akkor, de kellesz a gyereknek!
Nem gyártanak téged mostmár hosszú futószallagon,
a lényeg, hogy vagy és kellesz nekem, régi barátom!

á

ű

*Cori ölében kiskutyájával üldögél Lócipaci hátán és hintázik. Szegény Deggi már teljesen elszédül, de ez Corit nyilván nem zavarja. Nagyon hangosan ezt az egy szöveget kántálja folyamatosan:*

Ó ó ó, hin-ta-ló
hin-táz-ni vol-na jó
ódejó hintaló,
messzejárni volna jó!
Hejj!

ű

ű

Lábán a szőr lekopott.
Farka megfogyatkozott.
Üvegszeme kiesett.

Már rég rekedten nyerít,
ha nem kap tőled puszit.

Lócipaci, kedvesem,
öregen is szeretem.

á

á

a

á

Hintalóversek

á

á

á

Maggio

á

Óhh óhh hintaló
Gyerekszobában kinylik az ajtó

Vigyázni kell ki ne szökjön a ló
Mert akkor lesz nagy hűhó

Maggio egyet most tör be
Lasszó és kötél van zsebbe

Hintaló a drága nem veszélyes jószág
Nem kell hozzá más csak egy kis jóság
Ez talán az új kórság?

Fiatalok, öregek vígan lovagolnak rajta
Itt nem kell félni hogy leszakad a pajta

Zabot szénát nem kér a drága
Néha kell vinni csak a pocsolyába

á

á

REGGEL...

Reggel nem eszek, mert rád gondolok,
délben nem eszek,mert rád gondolok,
este nem eszek,mert rád gondolok,
éjjel nem alszom,mert éhes vagyok!!!!

Szörös hörcsög szörpöt szörcsölt,
s rátörtek a hörcsöggörcsök.
Hogy ne járjál úgy, mint a hörcsög,
vedelj inkább sört vagy fröccsött,
attól nem lesz hörcsöggörcsöd!

Drágám!

á

á
Szeretlek Téged, mint marha a lóherét.
Szeretem kancsal és mélabus szemed,
szeretem füled, mely válladon lebeg.
Szeretem hajad, mert korpás és deres,
szeretem lábad, mely térdig visszeres.
Te álnok! Búcsút intettél felém,
eperoham üldöz éjek-éjjelén.
Szeretlek én, mint virslit a kutya,
ha mással látlak megüt a guta.
A szerelem olyan, mint a felmosódézsa,
s Te benne úszkálsz, mint egy varangyos béka.
Szabad-e szeretnem orrod piciny lyukát,
melyen a kamion röhögve fut át?
Ha Nap lennék, csak Rád sütnék,
ha bolond lennék, hozzád mennék!
Kelt levelem kovász nélkül,
hogy vagy drágám nálam nélkül?
Csókollak százszor,
de nem most, majd máskor.
Csókollak össze-vissza,
ha nem tetszik, küldd vissza!
Nevem a bélyeg alatt.
A bélyeg?... a postán maradt!

á

a

a

a

a

a

Dal a hintalónak

kertemben a hintafüvet
legeli a hintaló
hintakacsám kedvenc helye
hintakertben hintató

hintakertben mi más nőne
hintarépa hintameggy
hintaMaggio jobb ha figyelsz
ez a strófa neked megy

este mikor hintalovad
elfárad és megpihen
dobd elé a hintaszénát
s ne zavarja senki sem

hogy reggel újra kipihenten
kapjon minket nyergébe
próbáltam de nem sikerült
ez a versem kergébbre

a

a

a

a

a

a

REGGEL...

Reggel nem eszek, mert rád gondolok,
délben nem eszek,mert rád gondolok,
este nem eszek,mert rád gondolok,
éjjel nem alszom,mert éhes vagyok!!!!

a

a

Szörös hörcsög szörpöt szörcsölt,
s rátörtek a hörcsöggörcsök.
Hogy ne járjál úgy, mint a hörcsög,
vedelj inkább sört vagy fröccsött,
attól nem lesz hörcsöggörcsöd!

a

a

a

a

a

a

Tsendesh

a

Nyári éjjel

Homlokodra jázminág,
derekadra kezem
fonjon most koszorút,
feledj el minden szomorút!
Járjuk a táncot
ringva, merengve,
minden sötétet elfeledve,
szeretve...szeretve...

a

Látomás

A Tanya kapuja előtt
rengeteg ember,
mind be akar jönni.
Üldögél közöttük
egy vöröshajú,
kecskeszakállas alak,
hátán furcsa hangszerrel.

ismerősen léha,
részeges tekintet...

hallja meg, kit illet!

a

a

a

a

a

a

Nelladel

a

Harcoska: Holdfényben…

A kandi hold szobámba betekint.
Álmos szemével arcomba nevet,
szellő kezével lágyan meglegyint,
s fakó ezüstre festi az eget.

Kék-ezüst árny oson ablakomba
csendben, puhán, párnámra szenderül…
s hallani vélem, hogy nagy titokban
szusszanásod az ágyamra terül.

Álmomban ébren – ébren álmodón
lépteid halk neszére rezzenek,
s játszi fényekkel újból elalvón
köröttem érzem ölelő kezed.

a

a

a

a

a

a

Rupert Lysnum

a

a

- Ezt most csak nektek... Entrée, avagy életem rövid története...

Kis falunak végén, omladozó házban,
Deres ablakok közt éheztem és fáztam.
Csendben csorogtak csak felettem az évek,
Két mulatságom: munka és az ének...

Hittem hogy aranyból lesz majd a dallam,
Aranyból a köntös rajtam,
Aranyból lesz majd az életem...

Aranyból lesz majd az ágyam,
Aranypor borít be lágyan,
Aranybort iszom részegen...

Előttem porzott a végtelen országút,
Nem riasztottak veszett ebek, kátyúk.
Vándorbot a kézbe lant a hátizsákba:
Vonzott a nagyváros csalfa délibábja...

Tudtam hogy aranyból lesz minden álmom,
Arany minden délutánom,
Aranyból lesz majd az életem...

Aranyból lesz majd a testem,
A bordélyház mit felkerestem,
S aranyfű nő majd a réteken...

Üres zsebbel álltam a sugárút sarkán.
Plakát tűnt szemembe színesen és tarkán
"A Tanya vár rátok: bohémek, trehányok!"
Nem haboztam többé: indultam hozzátok...

Hisz itt aranyból lesz majd a hangom,
Nem kell tennem mást, csak hagynom
Hadd zúduljon ki az énekem...

Aranyból lesz minden strófa,
Minden perc és minden óra.
Aranyból lesz majd az életem...

a

a