Bohémtanya

a

a

a

a

Tsendesh

a

Nyári éjjel

Homlokodra jázminág,
derekadra kezem
fonjon most koszorút,
feledj el minden szomorút!
Járjuk a táncot
ringva, merengve,
minden sötétet elfeledve,
szeretve...szeretve...

a

Látomás

A Tanya kapuja előtt
rengeteg ember,
mind be akar jönni.
Üldögél közöttük
egy vöröshajú,
kecskeszakállas alak,
hátán furcsa hangszerrel.

ismerősen léha,
részeges tekintet...

hallja meg, kit illet!

a

a

a

a

a

a

Nelladel

a

Harcoska: Holdfényben…

A kandi hold szobámba betekint.
Álmos szemével arcomba nevet,
szellő kezével lágyan meglegyint,
s fakó ezüstre festi az eget.

Kék-ezüst árny oson ablakomba
csendben, puhán, párnámra szenderül…
s hallani vélem, hogy nagy titokban
szusszanásod az ágyamra terül.

Álmomban ébren – ébren álmodón
lépteid halk neszére rezzenek,
s játszi fényekkel újból elalvón
köröttem érzem ölelő kezed.

a

a

a

a

a

a

Rupert Lysnum

a

a

- Ezt most csak nektek... Entrée, avagy életem rövid története...

Kis falunak végén, omladozó házban,
Deres ablakok közt éheztem és fáztam.
Csendben csorogtak csak felettem az évek,
Két mulatságom: munka és az ének...

Hittem hogy aranyból lesz majd a dallam,
Aranyból a köntös rajtam,
Aranyból lesz majd az életem...

Aranyból lesz majd az ágyam,
Aranypor borít be lágyan,
Aranybort iszom részegen...

Előttem porzott a végtelen országút,
Nem riasztottak veszett ebek, kátyúk.
Vándorbot a kézbe lant a hátizsákba:
Vonzott a nagyváros csalfa délibábja...

Tudtam hogy aranyból lesz minden álmom,
Arany minden délutánom,
Aranyból lesz majd az életem...

Aranyból lesz majd a testem,
A bordélyház mit felkerestem,
S aranyfű nő majd a réteken...

Üres zsebbel álltam a sugárút sarkán.
Plakát tűnt szemembe színesen és tarkán
"A Tanya vár rátok: bohémek, trehányok!"
Nem haboztam többé: indultam hozzátok...

Hisz itt aranyból lesz majd a hangom,
Nem kell tennem mást, csak hagynom
Hadd zúduljon ki az énekem...

Aranyból lesz minden strófa,
Minden perc és minden óra.
Aranyból lesz majd az életem...

a

a

a

a

a

a

Linkoci

a

A péklegény dala

Együtt gyúrtunk
és dagasztottunk,
buggyanó gyönyört
fakasztottunk,
Csillámló lisztport
szórt fejünkre
a nyögdécselő
nyári éj,
s a langyos kemencén
elaltatott,
karjában lágyan
elringatott,
a lecsillapult szenvedély..

a

a

Linkoci Zaftos Hebegény

Háladal jótevőmnek!

Ő a Tanya hőse!
Adakozó Tamás!
Ki is lehetne más!

Révben ő a legszebb legény,
pénzén iszik víg Hebegény!
kortyolgat, mert szomjas szegény!

Bőkezű úr, Májer!
hidd el Hebi ráver!
dől majd a sok nóta,
íródik a kóta...

a

a

Bemutatkozó

A holdfény és a lányok,
két nagy ősi átok
ülnek ma szívemre
és születnek dalok...

Létemnek ugyan mihaszna?
Nem vagyok csak egy mihaszna
egy vándordalnok vagyok...

ha hideg van fázok,
hűs esőben ázok,
nyáron a port nyelem,
télen fogam vacog...

Létemnek ugyan mi haszna?
Talán egy pohár melissa,
(kettő, három?)
csak vándordalnok vagyok...

Sóhajt bennem egy lány,
róla szólnak a dalok...

Ő nekem az Alfa,
Vezérlőcsillag, karma,
(egészségedre pajtás)
én Linkoci vagyok!

a

a

.

Nelladel Archen

Harcoska: Szivárvány alatt…

Hullámzó búzában szél bóklászik.
Érett kalásza esőtől ázik,
s a szemetelő nagy cseppek között
fölé kettős szivárvány költözött.

Két ív feszül a sötétlő égen.
Elöl - nézd! - tisztul is már fehéren,
de mögöttük feketék a hegyek,
s rajtuk torlódnak dühös fellegek.

A szélben ring a gabonatábla.
Kalászát zúgó vihar tépázza…
fázón kapkodja ezernyi fejét,
rémülten tekintgetve szerteszét.

Majd egy fuvallat mind elsodorja
a sötét felhőt, - hisz ez a dolga -,
s kiül a mennyboltra újra a Nap.
Nyakába szép szivárványsálat rak.

A tündöklő, színes látomástól
reménység árad a napsugárból,
s végre minden ismét helyére kerül,
és a Nyár uralkodik, egyedül…

Barátságod…

Múló-örvénylő bánatom fölött
egy érzés suhan át, mint egy angyal…
szárnya megérintvén, nézd, költözött
lelkembe remény a virradattal.

Napok rohannak tova hasztalan,
de mégis: éled bennem valami.
Nem lehet örökre vigasztalan
köröttem minden! Merem vallani.

Egy kacagás és egy kinyújtott kéz…
baráti gesztusod lásd, fölemel!
Mindent remélni ismét oly merész,
de barátságod új hitre nevel.

Töredék a barátságról

Barátságod díszkertem rózsafája…
bizalmam tiszta forrásánál ered.
Szemed őszinteség előszobája,
s ajkamon meghitten csendül a neved.

Elmondom neked minden gondomat,
mit magamnak megharcolni muszáj,
s füledbe súgom összes titkomat,
mert te megértesz… akkor is ha fáj.

Ha dorgálsz, neked azt megbocsátom,
mert tudom, hogy csak nekem segítenél.
Ezért vagy az egyetlen barátom…
s barátságod mindennél többet ér.

Harcoska: Vigasztaló…

Bánatommal hozzád szaladtam.
Kitártad felém a két karod,
magadhoz vontál gyengéd-szorosan,
súgva fülembe kedvest, bíztatót.

Sós könnyeimet lecsókoltad.
Úgy figyeltél, mint aki megért…
remegő vállam átkaroltad,
s én oly hálás voltam mindezért.

Meghallgattad, hogy mi a bánatom.
Csendben átöleltél, figyelmesen.
Zokoghattam hatalmas válladon,
míg pusziltad könnyáztatta szemem.

Csak meghallgattál, és rám figyeltél…
Hagytad, hogy kisírjam jól magam.
Odaadón, gyöngéden szerettél,
s én elszenderültem rajtad boldogan.

Tsendesh

Thrillion Földjén

Kalandra kaland,
élet és halál,
jártunk Lent
és voltunk Fent...

Kétszínű vagy te Tanya,
félek is meg vágylak,
és bárhogyis keresem,
nincs határa a
Határnak...

Gwyra

Ha kedvem fényes,mi több szerelmes
piros színnel írok a lovaknak verset,
attól szép, rőt hintaparipák nyargalnak majd telivéren alant,
a Tanyasi rétek,kertek alatt...

Ha morc vagyok,s gyászos,
feketével színezem szegény párák sörényét éjszínre
s aztán csak búsongnak a legelőn
miként én is depisen gyűrött lepedőn...

S kékkel szabadságról,zölddel vidámságról
lilával arisztokratákról, sárgával söpredékről
...már szivárvánnyal álmodom én is
s mindezt színes tintával vetem papírra

Évek múlva,meglátod,ezek nyomán
Bohémtanya méltán híres hintalótenyészetében
Tarka,csíkos,foltos,pettyes,kárómintás s kockás
telivérek élnek majd nagy számban,
mindegyre verséhesen!

Lupert Lysnum

Számadás

Lábam most tapossa utolsó mérföldjét,
Ideje lassan visszanézni már.
Nem ismertem titkot, sem tilost, sem törvényt,
Csak úsztam, mint tó vizén szalmaszál.
Persze árral szemben, könnycseppel a szemben
Felejtve jót és rosszat egyaránt.
Érdekelt is engem, hogy mindeközben ebben
A csúf világban mindkettő megtalált...

Voltam néha bajban, kihúztak belőle
Bajtársak, barátok, pajtások, cimborák.
Volt takaróm paplan, de néha ledőlve
Kóstoltam az erdő savanykás illatát.
Laktam kastélyokban, és kunyhókban, sokban
A lényeg a fedél a fej fölött.
Volt, hogy összerogytam, csontsoványra fogytam,
De megnyughattam két karod között.

Chardonnay vagy rizling, aszúbor vagy lőre:
Estéli órán jó egy üveg bor.
Pohár mellől nézek az asszonyra, a nőre
Dalolni kell csendben ilyenkor.
Arról hogy két lábam hólyagosra jártam,
Csak hogy melletted ballagjak tovább.
Minden régi vágyam újra megkívántam:
Ne engedd elmúlni az éjszakát...

Itt a Tanya költőinek verseit olvashatod...

biztosan lesznek közöttük nagyon jók és nagyon bugyuták is... de számunkra mindegyik kedves lesz, mert a Tanyán készült...

Tsendesh, az írnok